Értékes történelmi relikviával gyarapodott a Magyar Nemzeti Múzeum Ereklyegyűjteménye. Leszármazottak őrizték meg a márciusi ifjak egyikének, a székely származású Oroszhegyi Józsának börtönévei alatt készített „rabfaragását”, egy talpas pohárkát. A műtárgyra vélhetően a 19. század második felében fontos adatokat jegyeztek fel:

1848/49 /Szabadság/ Hartznak / Emléke. / Dr. Orosz=hegyi Szabó Józseftől / Józefstadti fogság /10 év

Az 1848-as pesti forradalmi ifjak köréhez tartozó Oroszhegyi Józsa eredeti nevén Szabó József (1822–1870) Nagykolcson született. Családja papi pályára szánta, Miskolcra, majd Egerbe került, hamarosan azonban szakított családja elképzeléseivel, és Pesten (1841) egyetemi tanulmányokba kezdett, orvosnak tanult. Emellett korán kibontakozó irodalmi érdeklődése sem lanyhult. 1844-től a Jelenkor „Újdonság” rovatát vezette, szerkesztői munkája során kötött barátságot a kor ifjú íróival, költőivel, így Petőfivel, Jókaival, Vahot Imrével. 1848. március 15-én ott volt velük a Pilvax kávéházban, a Nemzeti Múzeum előtt, s együtt indultak kiszabadítani Táncsics Mihályt. 1848 májusában kellett volna utolsó vizsgáit letennie és megvédeni orvosdoktori disszertációját, amit azonban a politikai események sodrában elhalasztott. 1848 áprilisában Eötvös József a Vallás- és Közoktatási Minisztériumba titkárnak nevezte ki, ám hamarosan feladta e hivatalt. A szabadságharc kezdetén a honvédorvosi karba jelentkezett, kiképzése után Görgei Artúr felvidéki hadseregéhez osztották be.  A szabadságharc leverése után távollétében a pesti császári bíróság halálra ítélte. Két éven át bújdokolt álnéven, majd elfogták, s korábbi ítéletét 10 év – vasban letöltendő – várfogságra változtatták. Büntetését a josephstadti várbörtönben töltötte, s ez idő alatt faragta emlékpoharát, amelyet leszármazottja jóvoltából a nyilvánosság is megismerhet.

Oroszhegyi Józsa története ezzel nem ért véget. Közkegyelemmel öt év rabság után szabadult (1856. december), folytatta a forradalom és szabadságharc idején megszakadt tanulmányait, s orvosdoktori oklevelet, majd sebész- és szülészmesteri képesítést is szerzett. Kalandos életútja során utazott Kis-Ázsiában, járt Cipruson, Alexandriában, szolgálatot teljesített Irakban, Iránban, Bulgáriában. Orvosi munkássága mellett folytatta szakírói, publicisztikai tevékenységét is, fenntartotta kapcsolatát a magyar sajtóval. Számos cikket, tanulmányt írt: nevezetes művei a „Román élet” c. könyv és az „Erdély aranyvidéke orvosi szempontból” c. kötet.

1868-ban visszatérőben Magyarországra szélütés érte, tehetetlen állapotában kifosztották. Kolozsvárott, Pesten, majd Budán tengődött 1870-ben bekövetkezett haláláig.

1848 tavaszát 2017-ben a márciusi ifjak egyikének, Oroszhegyi Józsának történelmi relikviája, annak Nemzeti Múzeumba kerülése révén idézzük emlékezetünkbe.

Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum, Rotunda
2017. március 15. – április 2.

Időtartam: 
2017/03/14 - 2017/04/02