Ebben a gyűjteményben azok a fényképek kapnak helyet, amelyek ismeretlen, vagy névvel azonosított, de a közéletben jelentős szerepet nem játszó személyekről készültek a korukra, társadalmi hovatartozásukra, aktuális élethelyzetükre jellemző viseletben. A viseletképek között a legkorábbiak az ismeretlen személyekről készített dagerrotípiák. Az itt őrzött fényképek jelentős része azonosítható, hivatásos fényképészek műtermi felvétele, amelyek segítségével egy-egy fotográfus és műterem működése, a koronként változó divatos beállítások, fényképformák és hátlapok változatossága is nyomon követhető.
Kapcsolat: Dr. Bognár Katalin, bognar.katalin@hnm.hu Tel.: +36 1 327-7784
A sztereofénykép olyan speciális fotográfia, kép-pár, amely egy sztereonéző szerkezeten keresztül nézve háromdimenziós, térbeli hatást képes előidézni a szemlélőben. Strelisky Lipót sztereodagerrotípiája az első és eddig az egyetlen egyértelműen azonosított magyarországi ilyen fotográfia. A fotográfus, aki 1843-ban nyitott műtermet Pesten, a dagerrotípiát védő bőrtokba egy előtét sztereonézőt is beépített.
A fotókerámia – a porcelán, a kőcserép, üveg felületébe égetéssel elhelyezett fotográfia – azon kevés fotográfiai technikák egyike, amely a tárgy elidegeníthetetlen részévé, s ezzel bizonyos értelemben háromdimenzióssá tette a fényképet. A magyarországi fotókerámia-készítés legkiválóbb mestere a kolozsvári Veress Ferenc (1832–1916) volt. Az itt látható dohánytartó edény egyik fényképén egy bájos kislány asztalkára helyezett, kinyitott fotóalbumot fog. A tárgy talpán VERESS F. FÉNYKÉPMŰTERMIBŐL KOLOZSVÁRT köriratú, középen a fotográfus monogramját tartalmazó beégetett pecsét jelzi a készítőt.
100-150 évvel ezelőtt nemcsak papírra készültek fényképek, hanem vaslemezekre is. A vas latin nevéből kiindulva ezeket a fotográfiákat ferrotípiáknak nevezték. A fotográfiákon megjelenő, tréfásan vasparipának is nevezett kerékpár lehetett a fényképezkedő sajátja, ám sok esetben a műtermi fotográfus kelléktárába tartozott.
A körülbelül 6 × 9 cm-es, kartonra kasírozott albumin papírképek, vagyis a vizitkártya fényképek használata az 1860-as években vált uralkodóvá Magyarországon. Tiedge János fényképész (1819–1888) műtermi felvételéhez tükröt is állított modellje mögé, így a megörökített férfi magyaros öltözete és hajviselete mindkét oldalról látható.
Az erdélyi, Hargita megyei Borszék a huszadik század elején kedvelt úticélja volt a nyaralóknak. A gyógyvizéről és iszapfürdőjéről híres településen alpesi éghajlat és kristálytiszta levegő várta a gyógyulni vágyókat is. A fürdőhelyen állandó fényképész műterem működött, így ez a hat fős társaságot megörökítő felvétel nagy valószínűséggel Heiter György műtermében készült. A kép hátoldalán a képen szereplők aláírása olvasható „Az együtt töltött szép napokat feledni nem fogjuk soha! Borszék 1906 Agusztus 16án” felirattal együtt.
